Szaporító vs. Tenyésztő

Sokan ismernek meg az utcán, sokan a közösségi oldalakon, és sokan a különböző fórumokon. De csak akkor, ha vizsla is van mellettem… Hozzám tartozik, ő az életem. Egyre többen keresnek meg ismeretlenül is, ha gazdátlan vizslának keresik az „igazit”, vagy ha vizsla vásárlás előtt állnak, „mert ő vizslás, majd ő segít…”.

Az ilyen beszélgetések során gyakran felmerül a „Honnan hozzak kiskutyát?”, „Mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között?” „Miért lehet 3000 Ft-ért és 130.000 Ft-ért is kapni vizslát?!” És sorolhatnám még azokat a kérdéseket, amikre jöhetnének a demagóg válaszok.

Ehelyett úgy gondoltam leírom a saját tapasztalataimat, lehet, hogy az többet segít annak, aki kiskutya vásárlás előtt áll.

Természetesen szeretném leszögezni, hogy bármely fajta beilleszthető a VIZSLA szó helyére.

A vizsla az vizsla, vagy nem?!

Szerencsés ember vagyok, mert van három csodálatos négylábú barátom. Ők teszik az életemet teljessé. Lassan két éve, hogy a hobbikutyázás átalakult „munkakutyázássá”, belekóstoltam a segítőkutya kiképzésbe, és azóta megszállottja vagyok.

Mind a három kutyám magyar vizsla.

Huba 6 éves, és valódi hobbi kutyaként került hozzám. Tipikusnak nevezhető hozzáállásom volt akkoriban: nem akarom tenyészteni, nem akarok kiállításozni, kell egy kutya, kivel lehet nagyokat sétálni, kirándulni. Nem kell, hogy törzskönyves legyen, és lehetőleg ne legyen drága megvenni, mert mint minden magyar állampolgárnak, kevés a fizetésem.

Tipikus ugye?! Az... Megérkezett a kutya, aki 14 hetes volt, túl a korai szocializációs szakaszon (akkoriban erről sem tudtam túl sokat… kb. 12 hetes korig tart, és ami ebből kimarad, az szinte pótolhatatlan, ami trauma éri az szinte kitörölhetetlen…)

Szóval ott volt velem a 14 hetes kajla, sérülésekkel teli (a két nagy németjuhász tette, akikkel egy udvarban volt), de cuki volt és az enyém. A sérülések mellett tele volt szegényke férgekkel is, ami az első oltás (mert mi oltattuk be először) után kapott féreghajtótól produkálta. Alig tisztultak ki a férgek jött a véres széklet, amit a bélgyulladás okozott… Ekkor röpke egy hónap után 20-30.000 Ft körül tartottam. De ürültem, van egy kutyám, és innentől kezdve legyen vele bármi, az én felelősségem. Az akkori legjobb tudásom szerint tanítgattam, olvasgattam vizslás könyveket. Jöttek az első problémák (nem jön vissza, feleszik mindent az utcán…) és egyre több szakkönyvet olvastam el. Félt az idegen kutyáktól… gyakran fájlalta a lábait.

Nagyon sovány volt, a férgek tönkre vágták a bélrendszerén, nem tudott rendesen felszívódni a tápanyag, hiába adtam neki a legjobb tápot, étrend kiegészítőt.

Ekkor lettem dühös… méghozzá magamra. Én egy tanult ember vagyok, hogy lehettem annyira buta, hogy nem vizsgálódtam jobban körül, honnan is hozok kutyát?! Hiszen nem lehet kicserélni, visszavinni, hogy túl sokat betegeskedik, problémás, stb. Ekkor kezdett letisztulni a kép. És rádöbbentem, a gépezet része lettem. Támogattam a szaporítást, és most áldozat vagyok. Vagy én is bűnös?! Kavarogtak bennem a gondolatok és elhatároztam, többet ilyet soha. Csak onnan jöhet hozzám kutyus, ahol minden körülmény egyértelműen tisztázott. Ekkor már sokkal több kiadásnál tartottam, mintha egy remek felmenőkkel megáldott törzskönyves kutyát vettem volna magamhoz. Az állatorvos jó barátunk lett, sokszor adott kedvezményt, vagy egy-egy kezelésért pénzt sem kért… tudta, hogy nem vagyok rossz ember, hiszen látta rajtam… Én meg tudtam: felelőséggel tartozom érte…

Saját bőrön újra, meg újra…

Miután saját bőrömön tapasztaltam meg milyen a „zsákba kutya”, miért is ne estem volna bele újra a saját hibámba. Ekkor már sokan ismertek, milyen megszállott kutyás vagyok. Egy kedves ismerősöm keresett meg, hogy van egy 6 hónapos kan vizsla, akinek családi okokból gazdát keresnek. Mondtam, hogy ok, szívesen segítek felvenni a kapcsolatot a fajtamentőkkel. De gyors elhelyezés kellett a kutyának, így rövid egyeztetés után, ideiglenesen befogadtuk.

Ő első ránézésre szép kis vizsla volt. De egy valami hamar feltűnt, nagyon bizonytalan a mozgása, gyakran felesik a saját lábába, és az izületei nagyon vastagok, emellett sántított. Viszont nagyon bújós volt, játékos, és hamar rá kellett döbbeni, ő hozzánk tartozik…

Az orvosunk hamar diagnosztizálta: kalcium hiány, nem megfelelő volt a táplálék, és csak zárójelesen, vele is mi kezdtük el az oltási programot. Isten lássa lelkem, minden séta horror volt számomra még meg nem lett a „védettsége”, hiszen egy hat hónapos kutyát nem zárhatok lakásba…  És ekkorra már betört a köztudatba a kutyapszichológia, és a szocializáció fontosságát is gyakrabban hangsúlyozták.

Nagyon embercentrikus volt, egy kissé félénk, de mégis játékos.

Mivel viszonylag korán (ahogy hozzám került) elkezdtem vele foglalkozni, így hamar kiderült alkalmas lehet terápiás kutyának. Tanítóként kapva kaptam az alkalmon, belevágtam a tréningbe, ami nem volt egy könnyű menet. Le kellett küzdenünk a félelmeit, ami sosem az emberek felé irányult, hanem a legegyszerűbb tárgyak, vagy erős zaj ingerek, pl. tűzijáték jelentette. Döbbenten kellett tudomásul venni, hogy ez bizony a sokszor emlegetett „lövésfélőség”, ami bizony nem túl stabil idegrendszerre vall… NA TESSÉK, ÚJRA A SZAPORÍTÓK CSAPDÁJÁBAN! Pedig megfogadtam… De nem baj, felelősséggel tartozom, és ki fogom hozom belőle a legjobbat!

Kettő+Egy

Egy Kedvenc, egy Terápiás kutya. Így festett a kutyáim „végzettsége”.

Az évek alatt természetesen sok kutyás emberrel sikerült megismerkednem. Többek között itt az interneten is, akik mind látták, milyen megszállott kutyás vagyok.

Közülük az egyik, tudta jól, hogy menyire szeretnék egy drótszőrű magyar vizslát. Így a kennelében született kiskutyák egyikét felajánlotta számomra. Elmondhatatlan öröm volt ez nekem, hiszen ezzel egy álmom valósult meg.

Mivel mind a ketten szerettük volna, ha a picit terápiás kutya pályára lép, így első perctől kezdve EGGYÜTMŰKÖDVE segítette a munkámat. Mindent megtett azért, hogy az alom egyik kiskutyája megfeleljen majd a teszten. Ehhez persze mindnek ugyanazt az ellátást, figyelmet kellett megkapnia, hiszen a tesztet 6 hetesen végeztem el.

Hamar eljött a hatodik hét. A kölyökteszten nagyon egységes képet mutattak a kicsik, nehéz is volt dönteni, de mivel kislányt akartam, így esett a választásom Repcére.

8 hetes korától el is kezdődött a szocializációs tréningje, és szépen bekapcsolódott a terápiás kutya programba is.

Száraz tények

Huba, az első kutyám kiváló családi kutya, sőt kifejezetten jól képzett. Mindent tud, amit egy terápiás kutyának tudnia kell, csak épp nincs róla tanúsítványa. Jó jelző kutya, ugyanakkor nagyon barátságos. Jól viseli a zajokat, nem félős. 2 éves kora óta diagnosztizáltan húgyköves. Először struvit, majd egy évre rá kalcium-oxolát köveket találtak a vizeletében. Ez nem gyógyítható betegség, élete végéig kezelendő. Félévente vizeletvizsgálat, szükség esetén speciális diéta. Lassan 1,5 éve nincs bélproblémája, és azóta a testsúlyát is szépen tartja.

Botond a 6 hónaposan befogadott kutyám, remek személyiség. Csodálatos és különleges kapcsolata van az emberekkel. Hosszú tréningek mellett sikerült „kutyát faragni” belőle, de azért mindig figyelnem kell, hogy ne terheljem túl, mert akkor előjön a félőssége.

Sajnos a mellső lábának könyökei nagyon kifordulnak, nem jó a szögelése, így nem is terhelhető túlzottan, mert akkor lesántul. Pedig imád frizbizni, de csak módjával szabad… hiszen nem szeretném, ha idős korára nem tudna lábra állni. Laza a szemhéja, műtétre nem szorul, de tény, hogy szinte minden hosszú kirándulás után begyullad neki.

Repce lassan 8 hónapos, és jelentem MAKK EGÉSZSÉGES. Szép mozgású, nyugodt, kiegyensúlyozott. Nem félős, nem fél a zajoktól, sem tárgyaktól. Kíváncsi, kiválóan apportozik, kiemelkedő a tanulási képessége. Csontozata erős, jó szögelésű, remek frizbis kutya lesz, és nem utolsó sorban tökéletes terápiás kutya. Élmény vele a képzés, a kutyaiskola, egyszerűen minden… Állatorvost csak az oltások idejére lát.

Mind három kutyám ivartalanított. Ezt fontosnak találtam, hiszen én nem értek a tenyésztéshez, szakma az, amit meg kell tanulni. Élő bizonyítékai a kutyáim. Egy szaporítónak, akinek a pénz a fontos, amiket a kiskutyákért kap, vagy éppen azért pároztatja kedvencét, mert „egyszer kell!”, vagy mert olyan szép, és különben is minden, még meg nem született kölyökre már bejelentkeztek az ismerősök… Szóval a szaporítók nem tudják mi az ami egy kutyafajtát azzá tesz ami. A vizslát vizslává… A tenyésztők tudják mely egyedet melyikkel kell pároztatni, hogy azok a tulajdonságok, amik kívánatosak megjelenjen az utódba.

Én nem vagyok tenyésztő, és bevallom a kiállítás világa még most is riaszt… Hogy mégis mért hiszem el, hogy van kutya amelyik 130.000 Ft-ba került? Mert annyit ér… mert ilyenkor nem a törzskönyvet veszi meg az ember, hanem a könyvben lévő felmenőkbe fektetett minőségi munkát. És ez, elhiheti nekem mindenki… megfizethetetlen.

Mert ugyan lehet jó kutya ismeretlen származású eb is, de valljuk be… „zsákbakutya”…

Szeretném itt leszögezni, befogadni egy kutyát nemes dolog. De szaporítótól vásárolni bűn.

Nem csak a fajta ellen, de az ember magával szemben is vétkezik. Hiszen 10-15 évre fogadja maga mellé négylábú társát, akit vidámnak és egészségesnek szeretne látni.

Egy valami nagyon fontos: Ha egyszer magadhoz vetted, felelősséggel tartozol érte, tehát jól fontold meg, mert az első döntésed percek műve, de egy életre szól. 

Reggeli tréning Hubával

Repce tudománya

Régen írtam arról, hogy hol tart Repce a tanulásban.
Nézzük csak... ezek azok, amelyek már tökéletesen mennek:

Trükkök:

- Forgás jobbra, balra
- Ugrás a levegőbe
- Felugrás valamire
- Mellső lábbal felállás valamire
- Hangadás jelre
- Hempergés
- Pacsi adás jobb, bal manccsal
- Érintés orral
- Érintés manccsal
- Zokni lehúzása
- Póráz feladása

Jelenleg a kúszást tanulja.

Apportozás:

Repce imád apportozni. Nem megszállott, de nem is "feladatként" fogja fel.
Igazából bármit odahoz, amire rámutatok, eddig ezekkel gyakoroltunk:
- Toll
- Mobiltelefon
- Kulcscsomó
- Pénzérme
- Kosár
- Vödör
- Mankó
- Távirányító
- Papír-zsebkendő ( nagy kísértés... imádja széttépni :)))) )
- Takaró
- Papucs
- Cipő
- Csont
(Több nem jut eszembe...)
Természetesen labdával és rongyjátékkal is szoktunk apportozni :)))

Alap engedelmesség:

Repce 8 hetes kora óta tanulja a különböző alapengedelmességi feladatokat. Amik már szépen mennek:
- Laza pórázon való séta
- Láb mellett haladás (jobb, bal oldalon)
- Ültetés
- Fektetés
- Helyben maradás
- Menetközbeni ültetés
- Közömbös viselkedés helyben maradás közben, mialatt ember, ember-kutya dolgozik körülötte
- Behívás póráz átadással kombinálva (A kutyán rajta hagyom a pórázt, amikor helyben marad, majd behívásnál a kutyának fel kell vennie a szájába a pórázt, és előttem leülve átadni azt.)

Akadályok:

Az alábbi akadályokat már vezényszóra is teljesíti:
- Á-palánk
- Rövid, hosszú kúszó
- Tornapad (Végig sétálni rajta)

Az eldőlt mankó apportozása

"Falatért munkát vállalok!"

Huba és Repce mottója a címben olvasható mondat. Valóban, mindent megtennének egy kis virsli karikáért vagy sajt kockáért. Botond inkább labdamániás... vagy inkább "minden ami eldobható" mániás. Van egy rönkje (Apafejtől "kapta"), cirka 1,5 - 2 kg... ezzel szeret újabban apportozni.

Mind két tanuló ebem újabb és újabb feladatok elsajátításán dolgozik.
Huba jelenleg a menetközbeni ültetést és fektetést tökéletesíti, természetesen klikkerrel. Repce a kúszik és a "mankó eldőlős, majd azt apportozós" feladatot gyakorolja.
És itt jön az érdekesség. Szerencsére ma, Magyarországon nem nagy kihívás különböző hangú klikkereket beszerezni... szerencsére! Merthogy képzeljük el, hogy Huba édesen alussza a jól megérdemel délelőtti pihenőjét, amikor a mindenlében kanál Repcét még egy kicsi szellemi terhelés alá kell helyezni, hogy normál üzemmódba kerüljön. Előveszem a klikkert és az első kattanásnál Huba eszeveszetten ugrik fel mézédes álmából, mert megszólalt a klikker. NA ezért kell különböző hangú kattogó doboz.
Eleinte kételkedtem abban, hogy így megoldódik a probléma, de a mai tréning fényes bizonyítéka volt annak, hogy működik. Huba helyben maradása közben Repcét fektettem, és kapta a klikket, persze Huba még nem. Az öregfiú rezzenéstelen arccal üldögélt tovább, felénk sem nézett. Lapos pillantásokkal ignorálta a hangot... "ez úgysem nekem szólt" arckifejezéssel. Tökéletes! Persze ennek ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy a 10 tagból álló óvodai csoportom minden egyes tagjának sikerülne különbözőt beszerezni...

Suli - Óvoda - Munka

Ez a három szó jellemzi leginkább a napjainkat... Huba alaptanfolyamos lett, Repce pedig eminens ovis. Botondka a "kenyér kereső", ő most kimarad a suliból, helyette dolgozik. Így van ez rendjén... hiszen tavaly február óta megállás nélkül tanult.

Huba nagyon jól halad, bár mostanában kicsit érzékenyebb lett... nem tudom, hogy a korosodása miatt van-e, vagy egyszerűen csak rigolyásabb... Eleinte azt hittük, hogy a "kicsikre" fordított nagyobb figyelem miatt vannak vele a problémák, de az is lehet, hogy a környezetváltozás (költözködés) is megviselte. Mindenesetre most jobban koncentrálunk arra, hogy maximálisan kielégítsük az igényeit. A napi séták eddig sem maradtak ki, most rajta vagyok, hogy szerezzek "vad alkatrészeket" (fácánszárny, őzláb stb.) így vadászati tréningezni is lehetne vele. Túl van a 6. engedelmességi óráján, közben mindennap gyakorolják a tanultakat itthon is. Apafej lelkesen klikker tréningezik vele, Huba pedig egyre követőbb és kellemesebb társaság. 

Repce eminens... nagyon ügyes és pontosan szeret dolgozni. Az oviban is szívesen dolgozik, sőt nagyon szeret játszani is. Eleinte nem akart "lazítani", a pihenő = szocializációs időszakokat végig a lábunk mellett töltötte, várva  a feladatot, amiért falatot kaphat. Mára már szaladgál, és játszik a többiekkel. A kedvence az, amikor megszerez egy játékot, őrült szaladásba kezd és a sok kutya kergeti őt. Elég mókás ezt látni, amikor 6-8 kutya szalad utána... nagyon élvezi! :)

Programok tekintetében is bővelkedünk. Talán az eddigi legizgalmasabb saját szervezésű programunk az
I. Kékcsillag Családi Nap nagyon nagy sikert aratott. Igazából ezen az alkalmon debütáltak a kicsik, hiszen itt már a gyerekek nem csak simogatták őket, hanem különböző feladatokat is csinálhattak velük. Persze a két vizsgázott eb, Luca és Boti vitte el a hátán a 3 órás programot, de a kicsik is kaptak szerepet. Repce első saját feladatát kapta meg, méghozzá az Utánozd a kutyát! játékot játszhatták vele a gyerekek. Tökéletesen csinálta végig, egyáltalán nem zavarta  a mögötte ugráló, kúszó, vagy épp hempergő gyerekek. Tette a dolgát, csinálta a trükköket, amiket kértem tőle. Persze a gyerekek kedvence az apportozást is szívesen csinálta, sőőőt, azt hiszem ez a másik kedvenc feladata Repcének. De nagyon szereti az akadályokat is: padon vezették a gyerekek, zsámolyra ültették.

Botondka ezen a programon is bebizonyította számomra, hogy nagyon különleges az a kapcsolat ami közte és a gyerekek között van. Azt hiszem, Botond gyereknek hiszi magát. Lehet sokan megmosolyogtok, de akkor azt mondom, gyertek el és nézzétek meg egyszer, hogy dolgozik. Döbbenet! De ezért van az, hogy imádják őt, és ahol egyszer járunk ott Botondot mindenki megjegyzi.
Lassan egy éve, hogy letettük a hivatalos terápiás kutya vizsgát... azóta nagyon sokat tanult, sokkal nyugodtabb. Alig van szükség jutalom falatra munka közben, mert ő bizony nem a falatért dolgozik... Nem tudom mi is az, ami jutalmat jelent neki... valószínűleg a törődés, az hogy feladatokat kérnek tőle, az hogy szeretik, simogatják... :) Csodálatos kutya...

Néhány fotó, a teljesség igénye nélkül az elmúlt időszakról:

Apafej és Huba a tanfolyamon

Botonddal az I. Kékcsillag Családi Napon

I. Kékcsillag Családi Nap - Repcét padon vezeti az egyik kisfiú

I. Kékcsillag Családi Nap - Utánozd a kutyát! (Hempergés)

Botond

Huba csócsál :)

Mester és Tanítványai

Bodza, Repce és Botond :)

 

 Csipet-csapat kirándulás

Repce élvezi az őszi napsütést :)

 Zárt termes képzés Repcével

(a téli időszakban itt zajlanak a tréningek) 

Repce