Repce ugatni tanul

Repce új feladatot kapott, méghozzá ugatni tanul. Na nem mintha nem tudna a Drága, de most jelre kellett megtanulnia hangot adni. Ez nagyon hasznos feladata a terápiás kutyának, hiszen sok játéknál tudjuk majd hasznosítani. Például a klasszikus székfoglaló kutyás verziójánál, amikor a szaladó gyerekek kutya ugatásra foglalják el a székeket. De rengeteg ilyen feladatot tudnék még mondani, szóval valóban hasznunkra fog válni. Régóta agyaltam, hogy hogyan is tudnám neki megtanítani, ugyanis ezt a feladatot szinte minden kutya másra produkálja. Egy kis magyarázat, hogy érthető legyen. A feladatot klikkerrel tanítom, méghozzá úgy, hogy valamivel kiprovokálom, hogy a kutya ugasson. Huba például elég türelmetlen, vagyis ha sokáig nem adom oda a kezemből a falatot, akkor ugatással sürget. Nála ezt a pillanatot kaptam el, és így hamar megtanulta, hogy a Hangot! vezényszóra ugasson egyet. Repcénél más a helyzet... ő nagyon türelmes, játéknál, ha felpörög, akkor szeret ugatni... de ezt nem szerettem volna megerősíteni, mert nem túl pozitív dolog. Nála mást kellett bevetni, és eddig nem sok ötletem volt. Máig! Bementünk a kedvenc kutyás boltunkba (ózdi Állatijó), és az eladó lányka megcsipogtatott egy labdát, erre Repce felkapta a fejét, majd újra megszólaltatta, és ekkor olyan vékony hangon sípolt vissza a labdának, mintha beszélgetett volna vele. Hohó! Ez az! Gyorsan el is hoztam neki a sárga csipogós labdát, mert pont ez kellett ahhoz, hogy megtanítsam jelre hangot adni. Nem véletlen, hogy eddig erre nem jöttem rá... ugyanis egyetlen egy darab csipogós labdánk sincs itthon. Vagy azért mert megsemmisült a csipogója, vagy azért, mert ÉN semmisítettem meg a csipogóját.:)))
Miután haza értünk neki is kezdtem a tanításnak. Először apportoztunk a labdával, amit olyan óvatosan, és finoman fogott meg, hogy meg sem szólalt a laszti. Aztán játszottunk vele keresőset, vagyis elrejtettem, amit szimattal kellett megtalálnia. Majd jöhetett a fő produkció. Kezembe vettem a labdát és megcsipogtattam. Erre ő forgatta a fejét, majd az újabb csippanásnál nyifogott egy picit. Jött a klikk, ő meg meglepett fejjel, de örömmel fogadta a falatot. Mondanom sem kell, hogy a harmadik csipogtatás után - mely közben már mondtam a Hangot! vezényszót már bátran vakkantott, és utána már a labdára sem volt szükség. Elég volt, a vezényszót mondani és a kezemmel mutatni a jelet (mint amikor a gyerekek kacsacsőrt formálnak az ujjaikból és azzal "hápognak"). Nagyon gyorsan megtanulta, mint eddig mindent!
Íme, az eredmény:

Mercivel az élet...

Barátaink kislánya, Merci imádja a kutyákat. A mieinket különösen, így a hétvégét, melyet nagyrészt nálunk töltött (nagy örömünkre :) ) kutyázással töltöttük. Nagyon tehetséges kutyás... amolyan suttogó típus. Repcét kúszni tanította, szép sikerrel, és persze a fiúknak is bőven adott feladatokat.Szimbiózisban él a kutyákkal, kellően határozott velük, de mégis van humorérzéke, ami elengedhetetlen, ha az ember kutyakiképzésre adja a fejét.

Hubám, Hubám...

Régen írtam a betyárról.... Pedig tartja ám a tempót, sőt sokszor ő diktálja a másik kettőnek! Október 11-én tölti a 6. életévét... de sosem szeretett annyira tanulni, mint az elmúlt néhány hónapban. Meg akar felelni, nagyon is. Eme buzgósága miatt beiratkozunk vele a kutyasuliba. Persze sok mindent tud, vagyis mindent... De ez nem feltétel. A lényeg, hogy együtt vagyunk vele, és akkor csak vele, mint régen, amikor még csak ő volt nekünk. Azt látom, hogy mostanában nagyon igényli  a figyelmet. Sőt, ki is követeli magának. És ez így is van rendjén!

A minap az jutott eszembe, hogy kellene egy olyan kis videó, amin megpróbálom bemutatni Huba tudományát, és azzal együtt azt is, hogy mi az amit tudni illik egy segítő vizslának /kutyának/. A videóban természetesen Repce és Botondka is helyet kapott...
Botond most azt tanulja, hogy egy kosárba szedje össze a játékokat, amiket Repce szétszór a szobában - persze Botond közreműködésével szórja szét.... A jó tesók már csak ilyenek, összepakolnak  a kistestvér után! (Hamarosan erről is készítek felvételt!)

Repce, a vérbeli vizsla

Repce vizslasága nyiladozik... Mondhatni, kutyából lassan vizslává növi ki magát! Minden, ami mozog az levadászható, beállható, és ha esetleg csak úgy heverészik a földön, akkor szájba vehető, és lehet vele apportozni. Imádom ezt a korszakot, amikor igazán megjelenik a személyiségükben a vizslaság... A genetika csodája! :)

Képzési maraton Arlóban

Egyesületünk 2012 augusztus 17-20-ig tréninget tartott a meseszép borsodi Arlón. A Nuno, Bodza, Repce a kölyök terápiás tanulók, és persze Retek terápiás tanuló kutyus is ott volt a több napos tréningen. A táborban az engedelmes képzés mellett végig vettük a terápiás vizsga első fordulójának feladatait, új trükköket tanítottunk a kutyusoknak, és kiemelten nagy hangsúlyt fektettünk a közömbösítés tréningre.
A kutyusaink megismerkedtek olyan eszközökkel, amelyekkel majd munkájuk során is találkozhatnak, és megtanulták azt is, hogy ezek könnyen eldőlnek, gurulnak, zörögnek, s a szeretett emberek ezekkel, a mozgást elősegítő eszközökkel, sokszor különlegesen mozognak.

A Képzési Maratonról készült egy videó összeállítás is.

Amikor a kicsi kutya okosodik...

Repce nő, mint a gomba... na nem úgy mint a drótszőre, mert annak bizony nyoma sincs! Lehet, hogy inkább rövid szőrű marad, amit nem csodálnék a sok rövid szőrű barátja mellett... nem akar kilógni a sorból.

Ami viszont tény, hogy egyre nyiladozó személyisége teljesen elragadó! Nagyon kedves, finom lelkű kiskutya, hogy Bianka barátnőm szavaival éljek "igazi Kislány...". Valóban az, nagyon bújós, kedveskedő, riszahercegnő! Ugyanis riszálni nagyon tud. Amikor haza érek munkából, úgy csóvál, hogy az egész teste tekereg... és ezt olyan hevesen teszi, hogy a múltkor még a farka vége is kisebesedett. Összességében egy igazi kis hercegnő. A hasa az aminek  nem tud parancsolni, ebből adódóan mostanában volt egy-két nézeteltérésünk... pl. az asztal az tabu, ami ott van az nem kutyakaja... persze erről neki más a véleménye, pontosabban a pocakjának, mert ugyan ő tudja, hogy nem szabad, de a hasa... az beleviszi a rosszba.
Hat hónapos létére, már nagyon sok mindent tud. Különösen szereti az engedelmességi feladatokat. A trükkök tanulásánál viszont hajlamos tenni a "hülyét". Ilyenkor óriási szemmel néz, és eljátssza, hogy fogalma sincs miről beszélek (holott előtte többször helyesen megcsinálta...) megszeppent fejjel ül, kb. úgy minta kiüvöltöttem volna a bundájából, pedig még csak meg sem szoktam emelni a hangomat. Ilyenkor kell tudatosítani a művésznőben, hogy színészete kiváló, de ha enni szeretne, akkor nem ártana azt csinálni, amit kérek, és nem mellesleg amit tud is. Persze hamar belátja, hogy felesleges az időhúzás, és repül is a zsák, amit most már hibátlanul apportoz. Ebből aztán megkapja a jól megérdemelt hamit.
Jelenleg a tárgyak feladását tanulja, úgy mit a pénzérme, a kulcs, a toll... emellett elkezdett ismerkedni  a kosár cipeléssel is. Ezek inkább mozgássérült segítőkutyás feladatok, de jól alkalmazhatók terápián is. Főleg, mert így megtanulja, hogy amire rámutatok, azt hozza nekem oda. Természetesen trükköket is tanul a kisleány, ezek közül most a hempi a favorit, de a váltott pacsi, és a forgás is a kedvencek közé tartozik. Ma például a nálunk vendégeskedő Mercike (11 éves kislány), aki nem mellesleg nagyon jó érzékkel foglalkozik a kutyákkal, megtanította Repcének a kúszik parancsot. Döbbentem vettem tudomásul, hogy a gyerekeknek nem csak hogy szót fogad, de tanulni is képes velük... és ez nagyon jó... Persze ez a kislánytól is szép eredmény!
A következő trükkünk a jelre történő hang adás lesz! Már nagy izgalommal várom az eredményt! :)