2012. január 27., péntek

Tárgyelhozás és zoknilehúzás

Hideg van... olyannyira, hogy a reggeli sétánkon többször begörcsölt a fiúk lába... Így sajnos elhalasztottam a kirándulásunkat. Miután feljöttünk mind a ketten felvették a "kakaós csiga" pózt és mély álomba szenderültek. Mivel ma mindenképp szerettem volna velük tréningezni, így az egy órás szieszta után "felébresztetem" őket a tápos vödör csörgésével.
A zsákokat megtöltöttem, és elterveztem a munkamenetet. Mivel Huba még elég kómás állapotban volt, és munkakedvetlenséget mutatott, így a mindig stréber Bobó volt az első alany.

Feladat: Zokni levétel, papucs apportozás, és zsák elhozás az éjjeli szekrényről.

A zoknilehúzás új lecke volt, így klikkert és néhány jutalomfalatot is előkészítettem.
A feladat megtanítása számomra formálással tűnt a legpraktikusabbnak. A zoknimat majdnem teljesen lehúztam a lábamról, épp hogy csak egy picit volt rajtam.Az ágyon ülve kinyújtottam a lábamat, és vártam a csodát.
Ha Bobó meglátja a klikkert, akkor rögtön tudja, hogy valami feladat lesz, és azonnal elkezdi produkálni magát. Most sem volt ez másként, először a legutóbb tanult papucs apportozást mutatta be. Majd odahozta nekem a radiátoron száradó kesztyűimet. Ezután a távirányítót kezdte el bökdösni.... de mivel nem jött a klikk, így nem erőltette, hogy levegye a tv-szekrényről. Aztán leült elém... Hümmögött egyet, majd a lábam irányába nézet! Hopp... klikk gyorsan! Jött nála az "Aha!" fázis. Először rá-rá nézett, majd miután erre nem kapott klikket, megbökte.  A harmadik bökés után már arra sem kapott klikket, így el is bizonytalanodott... Aztán egy újabb rátekintés és bökés kombinációs klikk után, örömében egy kicsit megrágogatta/egyelgette a zoknimat. Na erre nagy dicséret és juti! Végre megfogta, jöhet a következő szint. Erre már Huba érdeklődését is felkeltettük. Le is ült mellém az ágyra és onnan figyelte az eseményeket. Mivel jól megerősítettem Botit, hogy ez az a vonal amin haladni kell, pikk-pakk fojtatta a feladat megoldást. Innentől számítva a 3. alkalomra lehúzta a zoknimat  a lábamról. Na ekkor jött a extra juti. Még kétszer megcsináltattam vele a feladatot, majd kiküldtem a zsákért. Elment érte, kiválasztotta a saját zsákját (pedig a Hubáé közvetlenül mellette volt a szekrényen.) Elhozta nekem, beletette az ölembe leült, a zsákot kinyitottam, szemkontaktus, és Tiéd! vezényszóra ehetett belőle. Na ettől Hubának is megjött a kedve a munkához! Kiküldtem őt is a zsákért, ő meg hozta is szó nélkül, és meg is kapta a zsákból a jutit. Hubát leültettem, és kiadtam a Marad! parancsot. Botival átvettem újra a zokni lehúzást, de már hozzá csatoltam a Húzd! vezényszót. 3-4-szer megcsináltuk a feladatot, majd kiküldtem a papucsomért. Egyenként behozta (most már szépen megtanulta, hogy a párját hozza... eleinte előfordult, hogy felemás papucsot hozott! :)), majd a ledobott zsákot feladta, és kapta a jutalmát a zsákból. Ezután Hubának is kidobtam a zsákot, cserébe a szép helyben maradásért, elhozta, és újabb jutalom a dummyból.
Most Botond következett a helyben maradással, és jött Huba a zoknilehúzással. Hubának is teljesen új volt a feladat, de mivel látta Botondot dolgozni, így ő rögtön, elsőre lehúzta a zoknimat. Nagy juti a zsákból, még vagy kétszer elgyakoroltam vele és utána már kapcsoltam is hozzá a Húzd! vezényszót. Szuper gyorsan elsajátította... Aztán nehezítettem a feladatot: már mind két lábamról le kellett húzni, és természetesen egyre jobban rajtam volt a zokni. De ez sem okozott nekik gondot. Huba ugyan eleinte minden zokni után várta a jutit, de hamar összekapcsolta, hogy a két zokni levétele egy feladat. Végül mind a két kutya elhozta az utoljára kidobott zsákját és elfogyasztották a reggelijük utolsó tápszemeit is! :D
Na most mondja valaki azt, hogy ezek a kutyák nem dolgoznak meg a betevőjükért! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése