I. "Gyerekbakancsos-Kutyamancsos" Gyalogtúra

2011. április 16-án rendeztük meg az I. "Gyerekbakancsos-kutyamancsos" gyalogtúrát, hogy  közelebb hozzuk a gyerekeket a természethez és a kutyákhoz. Nem titkolt célunk, hogy megmutassuk a gyerekeknek, hogy a kutyával való foglalkozás kihagyhatatlan móka is lehet, de természetesen nem ritkán lemondásokkal is jár. A felelős állattartást nem lehet megtanítani... a gyerekeknek meg kell tapasztalniuk, látniuk kell, és erre a legjobb, ha mintát adva, megmutatjuk nekik az "aranyszabályokat" gyakorlatban.

Imádták a gyerekek, és mi felnőttek is nagyon élveztük. A kirándulás egyik pihenőpontján, a Nagymezőn különböző állat-asszisztált játékokat játszottunk:
- Utánozd a kutyát!
- Mi változott meg a kutyán?
- Jutalom-falat fújás
- Élő agility
- Trükkök
- Apport-játék
Hubának hála még fogócska is volt, mert imádja, ha kergetik őt, mialatt az apport a szájában van! Annyira élvezte, hogy szinte mosolygott, miközben cselezte a gyerekeket! :) Botondnak ez volt az első igazi bevetése, és nagyon szerette! Folyamatosan a gyerekeken lógott és nagyon szépen szót fogadott nekik, és persze pörgött ezerrel! :D
Nagyon jól éreztük magunkat, ezért az elkövetkező időben több ilyen túrát is fogunk szervezni!

"Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Õ csak szeretetet kér és ad."

Marley és én c. film

Amiért érdemes csinálni...

Így, délben a házunk mögötti általános iskola megtelik gyerekzsivajjal. Megy a nyüzsgés... Csapódik a hátsóajtónk, kilépünk... Először egy, kettő, őt, tíz, majd több tucat gyerekhang kiáltja: "Hubaaa! Botond! Megjöttek a vizslák!" Aztán csak azt látni, hogy mint a kis csimpánzok, lógnak az iskola kerítésén... Botond szinte repül feléjük, megadó energiával, finoman kígyózó testével dörgölődzik egészen közel a kerítéshez, hogy minél több kezecske elérje... Viszi a botot, apportoz, pacsikat oszt, integet... Sok gyerek ismeri a trükkjeit és egymás ellenére produkáltatják... Botond meg csinálja! Aztán újabb sok simi... De mennünk kell, mert vár a munka, és előtte még nem ártana ha a "dolgukat" is elvégeznék! Huba messziről néz egy darabig... aztán ő sem bírja... NA jó csak egy simit és csak módjával... Aztán jön is vissza a lábamhoz...
Az egyik kisfiú azt mondja: "Huba, te olyan magadnak való vagy..."  A másik gyerek: "Mert öreg!" Meg sem tudom magyarázni... már újra Botond van a középpontban! Egy-két lopott búcsúpuszi a kerítésen keresztül! Közben a háttérben két kislány azon vitatkozik melyikük ismerte meg hamarabb Botondot! :)
"Mennünk kell!" Jelentem ki... pedig én is maradnék! Látom Botondon, hogy Ő is: rám néz, közben erősen hozzábújva, neki dőlve a kerítéshez... Megindul felém... A gyerekek: "Óóóó.... gyertek majd még!" Gyorsan visszaszalad Bobó! Na, csak egy utolsó körre! Végigszalad a kerítés mellett, a sok kis kéz simogatásában, és indulunk tovább! Még vissza-vissza néz... Menjen-e, vagy maradjon...
Csak egy utolsó kiáltást hallatszik erősen ki a nagy nyüzsgésből... ami annyira csilingel, hogy nem lehet nem meghallani:
"Szeretlek Botond!"